1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. <szilárd, merev testet> üt(öget)éssel v. más erőszakos ráhatással több darabra felapróz, ver v. szétzúz. töri a jeget; ízzé-porrá tör. | <kemény héjú magokat> egymás után feltör. diót tör. | ▸ rám, rád töri az ajtót | ▸ kelevézt, kopját, vasat tör

2. (t. n. is ) <szilárd testből> darabo(ka)t kézzel erőszakosan leválaszt. tör (egy darabot) a kifliből; ▸ kukoricát tör

3. ▸ kezét, lábát, nyakát töri

4. <földet> ekével, boronával hasogat. töri az ugart. | rég <várfalat> ágyúval v. más hadigéppel rombol.

5. <nyílást, bejáratot, utat> az akadályokat elhárítva, lerombolva létrehoz. ablakot, ösvényt tör.

6. ▸ kendert, lent tör | ipar <megszáradt bőrt> ütögetéssel v. taposással puhít.

7. (t. n. is ) <tárgy vmely test(rész)en> tartós nyomással, dörzsöléssel fájdalmat, sebet okoz. tör(i lábát) a cipő. | ▸ hólyagot, sebet tör valamin

8. ▸ kezét töri

9. ▸ töri magát | ▸ töri a fejét

10. ▸ valamibe tör járomba töri az ökröket.

11. <nyelvet> nehezen, hibásan beszél. töri a németet.

12. nép <betegség> görcsös rohamokban kínoz valakit. töri a frász, a nyavalya.

13. ritk megszeg. esküt, ünnepet tör.

14. <fényt> irányától eltérít.

15. mat úgy oszt valamit valamivel, hogy az osztást tört alakjában fejezi ki. kettő törve hárommal (⅔ ).

16. tn nagy erővel igyekszik utat csinálni, ill. eljutni vhova. fölfelé tör. | ▸ valamire , valami felé tör vmely célra v. cél felé tör. | ▸ valakinek valamijére tör életére, nyugalmára tör valakinek.

17. ▸ valakire, valamire tör

[?]

1. <tejelő állatot> teje leadására késztet úgy, hogy a tőgyből a tejet kézzel kinyomkodja, ill. fejőgéppel szívatja. tehenet fej. | (t. n.) tud fejni. | <tejet> így kivon. sajtárba feji a tejet.

2. ▸ fej valakit, valamit

[?fgr ]

1. ember, állat testének (az agyvelőt,) a szájnyílást és a legfőbb érzékszerveket magában foglaló legfelső, ill. elülső része. | <kif-ekben átv is .> ▸ valakinek a fejéhez vág ver valamit ▸ fejére esett ejtették ▸ valakinek a fejére koppint üt ▸ fejet hajt ▸ fogja a fejét ▸ lógatja a fejét ▸ ha a feje tetejére áll is ▸ véres fejjel ▸ fejtől-lábtól ▸ fel a fejjel! ▸ csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! ▸ egyszer majd a fejed hagyod el! ▸ olyan a feje, mint a dézsa | egy fej hosszát kitevő távolság. két fejjel győz. | ▸ fej fej mellett

2. agy, ész, értelem. világos fej; ▸ elveszti a fejét ▸ a saját fejével gondolkodik | gondolkodás, emlékezet. fejben számol; fejből tud valamit.

3. <az egész ember jelképeként.> szegény feje!; bajt idéz valakinek a fejére; ▸ a fejére nő valakinek ▸ beszél valakinek a fejével | ▸ valamilyen fejjel szerelmes fejjel; vén fejjel; ▸ bolond fejjel | biz (valamiről ismert) ember, kül. férfi. jó fej.

4. <az egyén életének jelképeként.> a fejével lakol; ▸ a fejemet teszem rá

5. műv emberi fejet ábrázoló alkotás. fejet mintáz. | érmén a fej oldala. ▸ fej vagy írás!

6. vál vmely közösség vezetője, irányítója. az ország feje.

7. ▸ a kéz, a láb feje | harisnyának, lábbelinek a lábfejet borító része.

8. némely növény termése v. fogyasztásra való gömbölyded része. a búza, a káposzta feje. | (jelzőként) <bizonyos számú> ilyen fejből álló. két fej hagyma.

9. tárgynak, eszköznek kidomborodó, kiszélesedő (elülső v. felső) része. a szeg, a kalapács feje. | ▸ az ágy feje

10. nyomda | nyomtatott lap, ill. tükör felső része. | folyóirat, újság stb. címfelirata, táblázat rovatcíme. ▸ azt se tudja, hol áll a feje ▸ fő a feje ▸ jól megveti a feje alját ▸ fején találja a szöget ▸ bekötik a fejét ▸ felüti a fejét valami ▸ megmossa valakinek a fejét ▸ ráadja a fejét valamire ▸ fejjel megy a falnak

[ fgr ]

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].